A II. világháború után már lelkes fiatalok, aknamélyítő munkások, vájárok, és mezítlábas parasztgyerekek szervezték a rongylabdás futballt.
1946-tól már vannak üzemi tornák, mezítlábas bajnokságok, falvak közötti mérkőzések, amelyek egy gyalogtúrával kezdődtek - míg átmentek a szomszéd faluba, s levezetésként vissza. A szerencsésebbek esetleg lovas kocsival, kerékpárral „utaztak” idegenbe.