Ősi község története

Várpalota szomszédságában, a Péti patak a Séd-Nádorcsatorna, s a Séd-Malomcsatorna által körülvett területen található Ősi, melyet már a bronzkor embere is lakott. Erről tanukosdnak  a ’60-as években  a falu határában talált leletanyagok. Területe a honfoglaláskor Eöse vezér  birtoka lett, akiről a nevét kapta.  1009-ben István király a veszprémi püspökségnek adományozta. 1082-ben Villa Euse a falu neve. 1430-ban a falu neve Ewsy, 1469-től egy rövid időre mint Poss Ewsy már Fejér vármegyéhez tartozott. 1474-ben azonban újból a veszprémi püspök fennhatósága alá csatolták a király akaratából, mivel a püspök birtokainak nagyobb része ebben a megyében volt.  A török időkben Ősi (1564-ben Hessy, 1572-ben Essy, 1576-ben Ossy, 1581-ben Eoschy) sokat szenvedett főleg Palota végvár közelsége miatt. Hol az egyik, hol a másik sereg sarcolta meg. Többször elnéptelenedett. 1685-re négyötöde puszta. Külön adózott  a török szultánnak és a török földesúrnak. Palota kapitánya – az urbáriumon felül súlyos adókat, szolgáltatásokat és bírságokat rótt fel a jobbágyokra.

Ősi a google mapsen [2]

Ősi Község a wikipédián [3]

A pestis 1578-ban 11 telek népét pusztította el. A hadak a lakosság egy részét elhurcolták. Sokan elestek a harcokban, vagy más vidékre menekültek. A hűbérurak többször idegen népekkel telepítették be a községet. Két vallási felekezet alakult ki? Római katolikus és református. Az évszázadokig tartó vallási villongásoknak az egész falu kárát vallotta. A község lakóinak jelentős  része már a XVI-XVII. században vallási alapon is szembefordult a püspöki uralommal, és az 1800-as évek közepére a lakosságnak több mint 75%-a a református vallásra tért át. Katolikus cselédeket az 1680-as években a Devecseri járás területéről toborzott  a veszprémi püspökség. Mindkét felekezetnek anyaegyháza volt. A katolikus anyaegyházat 1717-ben szervezték meg. Katolikus iskolája már 1771-ben igen réginek számított 1802-ben az iskolát a nép tartotta fenn, az uraság legfeljebb anyagot adott. Kopácsi püspök lebontotta azt a középkori templomot, amit még Bíró Márton látott el felszereléssel és Szent Anna oltalmába ajánlotta. Ennek helyére emelte a mai impozáns egyházat, Gyümölcsoltó Boldogasszony tiszteletére szentelve 1837-1841 között. Ezen új templom méretei 32 x 14 méter, s barokk stílusban épült, mint ahogy a plébánia is. Ezt a parókiát 1715-ben restaurálták.

A község lakossága mindvégig magyar, röghöz kötött, csupán a zsellérek szabadmenetelűek. A jobbágyokkal együtt ezek is alá voltak vetve a földesúr korlátlan júrisdikciójának és a veszprémi úriszéknek. 1768-tól az úrbéri viszonyok az urbárium szerint alakultak. Az uraságnak 350 allódiuma volt Ősiben. A legelőkön az úr birkanyájat tartott, az erdőbe pedig fácánokat szállíttatott. A létfenntartási forrás a földművelés, a szőlőtermesztés. Az üzemszerű gazdálkodást 1720-ban kezdték meg Ősiben a veszprémi püspökség birtokán. Négy majort építettek, ezek neve a következő volt: Belső-major, Birkás-major, Bírórét-puszta és Sziget-major. Ezekben 78 cselédlakást létesítettek. Ezek szabadkéményesek és egészségtelenek voltak. Kézművesek 1802-ben tűntek fel először a faluban; többnyire takácsok, bognárok, kádárok és molnárok. Számuk 1828-ban 18 főre nőtt. A község szélén lévő vizes területeken malmok és kenderúsztatók voltak.

A falu újkori társadalmát tekintve a lakosság összes férfi népességének kétharmada jobbágy és zsellérnépesség.  Vallását tekintve azonos arányban fordulnak elő reformátusok és katolikusok. A jobbágyfelszabadítás után 306 kisbirtokosa, két nagybirtokosa (báró Hornig Károly veszprémi katolikus püspök és Pick Dániel haszonbérlő), 18 iparosa volt a falunak. A településnek ebben az időben is jó borát, szénáját, nádját vízi malmát  dicsérték. 1881-ben Ősi lakosainak száma 1879 fő, abban az évben 315 ház állt a faluban.

Az 1890-bes évek elején a lakosság fő megélhetési formája még mindig a földművelés volt. 1898-ban Ősiben 3 törvényesen bejegyzett cég működött. Az egyik egy vegyeskereskedés volt, ami Nemvelt Mór tulajdonában állt. A másik egy szatócsüzlet volt, amelynek tulajdonosa Leckner Gyula volt. Ezen kívül ebben az évben Ősiben működött még egy „Ősi önsegélyező szövetkezet” nevű bejegyzett cég.

1900-ban tartott népszámlálás idején 1770 lakosa volt a 62 kat. hold területű Ősi községnek. A nemek a következő képpen oszlottak  meg: 889 fő férfi és 881 fő nő. A lakosság teljes egészében polgári személyekből állt, hivatásos katona nem élt ebben az időben Ősiben. A lakosok között nem volt külföldi személy, viszont 4 személy tartózkodott külföldön. A községben erdőgazdálkodás (székhelye: Veszprém) és vízgazdálkodás (székhelye: Székesfehérvár Nádor-csatorna Társulat) egyaránt folyt. Állattartás tekintetében az uralkodó tenyésztési irány a szarvasmarha tartás. Ősi állandó piacát a közeli Várpalota jelentette.

Az 1930-as években a korábban földműves lakosság körében megfigyelhető, hogy egy részük  az iparban keresett megélhetési forrást. Számukra a pétfürdői, berhidai és várpalotai üzemek kínáltak munkalehetőséget.

A II. Világháború után a község lakott területe megnőtt, sokan költöztek a környékbeli ipari üzemek dolgozóiként a faluba. A négy meglévő régi utca az 1970-es évek elejére kilencre egészült ki. A lakóházak száma 600 körül alakult. Az ’50-es évek elején már a lakosság 34%-a az iparból élt, a község területén tevékenykedő mezőgazdasági szövetkezet a lakosság  egyre kisebb hányadát foglalkoztatta. A fiatalok a ’60-as évektől szinte csak az iparban, a környeső településeken működő gyárakban, bányákban helyezkedtek el.

Ősi területi, földrajzi, gazdasági sajátosságai

Ősi község Veszprém megyében, Veszprém és Fejér megye határán, a Kelet-Bakony lábánál elhelyezkedő Sárrét északi részén található. Területe 3587 hektár, ebből belterület 192,5  hektár, a külterület 3394,5 hektár. Veszprém megye kistérségi beosztását tekintve Ősi Várpalota térségéhez tartozik. A várostól való távolsága 7 km. A település jelenlegi arculata a ’80-as évek végére alakult ki.

A II. Világháborúban jelentős károkat szenvedett. A falu határától nem messze húzódott a Margit-vonal, amit a németek óriási erőkkel védtek, ugyanis a közeli Pétfürdő számottevő üzemanyag-forrást jelentett. A szövetségesek szőnyegbombázásai során a falu és a duzzasztómű – a millenniumra épült olasz tervezők munkája alapján, s 650 hektárnyi terület öntözését oldotta meg, átadásán maga Erzsébet királyné is jelen volt – szinte teljesen megsemmisült.  Az 1945-öt követő évtizedekben a környéken több országos viszonylatban is jelentős beruházás történt: a Péti Nitrogénművek újjáépítése, az inotai hőerőmű és kohó építése. Mindezek nagy hatással voltak a község életére. Míg a háború előtt a lakosság 30%-ka élt az iparból, 1980-ban már 60%-a. A településfejlesztés keretében kultúrházat és könyvtárat építettek, majd nyolc tantermes iskolát, orvosi rendelőt, pedagógus- és orvosi szolgálati lakásokat, napközi otthont és több üzletet. Új falurész épült. Teljes egészében beépült a Ságvári Endre utca, és kiépült új utcája a Kert-köz. Az 1980-as évek közepén került kiépítésre az ivóvíz vezeték rendszer. A ’90-es évek közepén a földgáz vezeték rendszer, majd a földkábeles telefonhálózat valósult meg.

A környék nagyüzemei kapcsán Várpalotát és térségét az ország egyik legnagyobb mértékben szennyezett régiójaként tartják számon, ahol a tájhasználat során bekövetkező környezeti károsodásoknak szinte minden válfaja megtalálható. Ezért a kormány a ’90-es évek elején kidolgozott egy, a régióra kiterjedő komplex környezetvédelmi rehabilitációs programot, amely kommunális és ipari alprogramra oszlik. Mindezt a japán kormány  hosszú lejáratú hitelekkel  támogatta.  A kommunális programba bekapcsolódhatott Ősi is, szennyvízelvezetési és tisztítási rendszer kiépítését célzó beruházásával.  Így elmondható, hogy  ’90-es évek második felében második felében kiépült a teljes infrastruktúra.

Ősi községben a lakások száma 732, ebből önkormányzati bérlakás 5. A lakások 95% vezetékes ívó vízzel ellátott, 90 %-ában vezetékes gázzal fűtenek, s a lakásállomány 70%-áról elmondható, hogy rácsatlakozott a szennyvíz  csatorna rendszerbe. A belterületi utak 100%-a burkolt, illetve portalanított.

A lakosság megélhetését  a Várpalota és annak környékén lévő ipari üzemek biztosították:  a Péti Nitrogénművek, az Inotai Alumíniumkohó, az Inotai November 7. Hőerőmű és a Veszprémi Szénbányák Várpalotai Üzeme. A ’80-as évek végén a gazdaság átalakulásával a munkanélküliség különösen nagy mértékben érintette a közösséget. A fent említett üzemekben dolgozók jelentős részét bocsátották el.  A városi létforma drágasága, a megszűnő ipari nagyüzemek, a jelentős létszámleépítések a rohamosan növekvő munkanélküliség arra késztették az ott élő embereket, hogy olcsóbb megélhetési lehetőségeket keressenek. Ősi fejlett infrastruktúrájával, olcsó családi házaival, kertgazdálkodási lehetőségeivel, egyik céltelepülésévé vált a Várpalotáról anyagi okok miatt elköltözőknek.

A községben élők számára új munkalehetőségek nyíltak a Székesfehérvárra, illetve Veszprémbe települt nagy multinacionális cégeknél. Itt kell megjegyezni, hogy Ősi község mindkét megyeszékhelytől egyaránt 25-25 km-re fekszik.

Ősi községben ipari tevékenységet két üzemben folytatnak. Ezek a Vár-Sirály Kft. és a Metáltec 2001.Kft. Itt fémipari tevékenységet folytatnak. Az alkalmazottak döntő többsége helyi lakos. Ősi Tárház Kft. Gabonaraktározási tevékenységet folytat.

A községben100%-ban egyéni vállalkozási formában 16 kereskedelmi egység (élelmiszer bolt,  hús bolt, ruházati bolt,  virág, ajándék bolt, tápbolt) és 7 vendéglátó ipari egység található. A szolgáltató és kereskedelmi szektorban 118 vállalkozó tevékenykedik.

Az egykori Jó Szerencsét Termelőszövetkezet jogutódja a Palota Mező Kft tehenészeti telepet tart fenn, ahol zömmel helyi lakosokat foglalkoztatnak.

A lakosság számára fontos jövedelem-kiegészítő forrást jelent a háztáji gazdálkodás. A termőföldek átlagosan 25 aranykorona értékűek. A művelt területek aránya magas 82%. A kalászos gabonafélék a termőföldek 32%-át foglalják el, a hagyományos értelemben vett kapásnövények (kukorica) 25%-ot, a fennmaradó szántóterületen egyéb takarmánynövényt termesztenek. Ősi Dél-keleti  magasabb és kedvezőbb talajadottságú területén fekszik az ún. Szőlőhegy, ahol főként hagyományos művelésű szőlőkultúrákat telepítettek.

A volt TSZ földek privatizációja után egy kis csoportnak módja nyílt a korábbi háztáji gazdálkodásának kiszélesítésére. Őstermelőként most néhány községi lakos számára a növénytermesztés megélhetést nyújt, bár a terméshozam és a gépesítés színvonala  alacsony.

Veszprém megyében a városkörnyéki falvak esetében a népesség fogyása az 1970-es években volt a legnagyobb. E folyamat lelassult, 1995-től kezdődően kismértékű növekedés volt tapasztalható. A születések számának alakulása növekvő tendenciát mutatott 1997-ig, majd ezt követően folyamatos lassú csökkenés figyelhető meg. A ’70-es években a falvakból nagy elvándorlás indult meg a városokba. Az 1990-es évekre ez a folyamat megfordult, jelentősen megnőtt a környező városokból – Várpalota, Székesfehérvár, Veszprém – a községbe való beáramlás. A népesség számának növekedése tehát ezen okokra vezethető vissza.

View Larger Map [4]