Ősi

község honlapja

Az Ősi Református Gyülekezetének múltja, jelene és jövője is van.

A régmúltat, a kezdeteket pontosan nem ismerjük. Általánosságban igaz, hogy a múlt mindenhol, így itt is a reformáció körüli időkig nyúlik vissza. A mohácsi vész után, a súlyosan kivérzett országban már az 1530-as évtizedektől kezdve egymás után épülnek a református kollégiumok, mint pl. Pápa, Debrecen, Mezőtúr. S amikor Károli Gáspár gönci református esperes lefordítja magyar nyelvre a teljes Szentírást, és 1590-ben Vizsolyban ki is nyomtatják, ennek lelkisége, szellemi hatása a legkisebb településig mindenütt érezhető. A protestáns prédikátorok és tanítók országszerte végzik a munkájukat akkor is, ha még nincs templom.

Nem lehet pontosan tudni, de egy forrásmunka 1695-re teszi Ősiben a gyülekezet keletkezését. Fél évszázad elteltével pedig, 1746-ban már pontos adatunk van a református közösség létezéséről a faluban. Viharos, vérzivataros történelmi idők ezek. A templom majd csak II. József Türelmi Rendelete után épülhet és épül fel, 1784-ben. Ekkor mintegy 140 lélek alkotja a Gyülekezetet.

Mivel pedig iskola is kell a templom mellé, a következő évben, 1785-ben iskolát és kántorlakást is építenek. Aztán harangot vesznek 158 forintért, hogy ott lakjon a toronyban, az élőket hívogassa, a holtakat elsirassa.

Így élte mindennapjait Ősiben a Református  Gyülekezet, teljes sorsközösségben a faluval. Az 1848-as szabadságharc tragédiájából lélekben megerősödve került ki: 1851-ben 860 a reformátusok száma.

Azután is túléli a nagy világégéseket, bár igen jelentős károkat szenved el a faluval együtt. Nem csak a templom sérül meg, de súlyosak az emberáldozatok: a halottak és az elhurcoltak…

Lehet-e újra kezdeni? Felépülhetnek-e a romokban levő lakóházak és lelkek? Felépül-e a szétlőtt templomtorony?

1949-ben érkezik meg a gyülekezetbe az új lelkipásztor, néhai Böröczky Gábor, akinek szolgálati ideje alatt felépül az új torony, egy sátortetős, egyszerű, amire akkor futotta.

1984-ben megújult részben a templom-külső is, de az építkezés folyamatos, azóta is tart, s nem csupán külsőleges szeretne lenni. Hiszen az elmúlt évtizedek gyilkos folyamata, a szekularizáció, az elvilágiasodás talán a háborúnál is jobban rombol. Mellette reménységre indít a szülőfalujukból elszármazott, de ahhoz mégis szeretettel ragaszkodók, valamint az itteni megmaradt hűségesek áldozatvállalása.

2004-ben hozta létre a gyülekezet a „Harangszó” Alapítványt, melynek segítségével elkészülhetett a templomtorony teljes rekonstrukciója. A néhai Erdélyi Zoltán építészmérnök, aki Ősi szülötte volt, nem csak az alapítvány létrehozását szorgalmazta, de munkatársaival együtt elkészítette a templom felújítási terveit.

2005. decemberében került helyére az új a háború előtti állapotnak megfelelő toronysisak utolsó darabja. Akkor még gyülekezet és lelkésze: Lukáts András esperes, püspök-helyettes lelkész, aki mintegy negyedszázadig végezte szolgálatait Ősiben, együtt örülhetett és adhatott hálát Istennek.

Mi pedig, akik mind e napig megtarthattuk, kötelességünknek érezzük úgy őrizni a múlt értékeit, hogy elvégezzük a mában saját feladatunkat ezért a közösségért. Hogy valóban azok közé tartozhassunk, akiknek nemcsak múltjuk, de jelenük is van , és van reménységük is a jövendőre.

„A reménység pedig nem szégyenít meg…” Római levél 5:5.   Így legyen!

Papp Gyuláné

helyettesítő lelkész