Segélyhívások

107

105

104

 

112

MI A TEENDŐ SÚLYOS IPARI BALESET ESETÉN?

Jelenlegi hely

Címlap

Ősi község története

Nyomtatóbarát változatEmail

Várpalota szomszédságában, a Péti patak a Séd-Nádorcsatorna, s a Séd-Malomcsatorna által körülvett területen található Ősi, melyet már a bronzkor embere is lakott. Erről tanukosdnak  a ’60-as években  a falu határában talált leletanyagok. Területe a honfoglaláskor Eöse vezér  birtoka lett, akiről a nevét kapta.  1009-ben István király a veszprémi püspökségnek adományozta. 1082-ben Villa Euse a falu neve. 1430-ban a falu neve Ewsy, 1469-től egy rövid időre mint Poss Ewsy már Fejér vármegyéhez tartozott. 1474-ben azonban újból a veszprémi püspök fennhatósága alá csatolták a király akaratából, mivel a püspök birtokainak nagyobb része ebben a megyében volt.  A török időkben Ősi (1564-ben Hessy, 1572-ben Essy, 1576-ben Ossy, 1581-ben Eoschy) sokat szenvedett főleg Palota végvár közelsége miatt. Hol az egyik, hol a másik sereg sarcolta meg. Többször elnéptelenedett. 1685-re négyötöde puszta. Külön adózott  a török szultánnak és a török földesúrnak. Palota kapitánya – az urbáriumon felül súlyos adókat, szolgáltatásokat és bírságokat rótt fel a jobbágyokra.


A pestis 1578-ban 11 telek népét pusztította el. A hadak a lakosság egy részét elhurcolták. Sokan elestek a harcokban, vagy más vidékre menekültek. A hűbérurak többször idegen népekkel telepítették be a községet. Két vallási felekezet alakult ki? Római katolikus és református. Az évszázadokig tartó vallási villongásoknak az egész falu kárát vallotta. A község lakóinak jelentős  része már a XVI-XVII. században vallási alapon is szembefordult a püspöki uralommal, és az 1800-as évek közepére a lakosságnak több mint 75%-a a református vallásra tért át. Katolikus cselédeket az 1680-as években a Devecseri járás területéről toborzott  a veszprémi püspökség. Mindkét felekezetnek anyaegyháza volt. A katolikus anyaegyházat 1717-ben szervezték meg. Katolikus iskolája már 1771-ben igen réginek számított 1802-ben az iskolát a nép tartotta fenn, az uraság legfeljebb anyagot adott. Kopácsi püspök lebontotta azt a középkori templomot, amit még Bíró Márton látott el felszereléssel és Szent Anna oltalmába ajánlotta. Ennek helyére emelte a mai impozáns egyházat, Gyümölcsoltó Boldogasszony tiszteletére szentelve 1837-1841 között. Ezen új templom méretei 32 x 14 méter, s barokk stílusban épült, mint ahogy a plébánia is. Ezt a parókiát 1715-ben restaurálták.

A község lakossága mindvégig magyar, röghöz kötött, csupán a zsellérek szabadmenetelűek. A jobbágyokkal együtt ezek is alá voltak vetve a földesúr korlátlan júrisdikciójának és a veszprémi úriszéknek. 1768-tól az úrbéri viszonyok az urbárium szerint alakultak. Az uraságnak 350 allódiuma volt Ősiben. A legelőkön az úr birkanyájat tartott, az erdőbe pedig fácánokat szállíttatott. A létfenntartási forrás a földművelés, a szőlőtermesztés. Az üzemszerű gazdálkodást 1720-ban kezdték meg Ősiben a veszprémi püspökség birtokán. Négy majort építettek, ezek neve a következő volt: Belső-major, Birkás-major, Bírórét-puszta és Sziget-major. Ezekben 78 cselédlakást létesítettek. Ezek szabadkéményesek és egészségtelenek voltak. Kézművesek 1802-ben tűntek fel először a faluban; többnyire takácsok, bognárok, kádárok és molnárok. Számuk 1828-ban 18 főre nőtt. A község szélén lévő vizes területeken malmok és kenderúsztatók voltak.

A falu újkori társadalmát tekintve a lakosság összes férfi népességének kétharmada jobbágy és zsellérnépesség.  Vallását tekintve azonos arányban fordulnak elő reformátusok és katolikusok. A jobbágyfelszabadítás után 306 kisbirtokosa, két nagybirtokosa (báró Hornig Károly veszprémi katolikus püspök és Pick Dániel haszonbérlő), 18 iparosa volt a falunak. A településnek ebben az időben is jó borát, szénáját, nádját vízi malmát  dicsérték. 1881-ben Ősi lakosainak száma 1879 fő, abban az évben 315 ház állt a faluban.

Az 1890-bes évek elején a lakosság fő megélhetési formája még mindig a földművelés volt. 1898-ban Ősiben 3 törvényesen bejegyzett cég működött. Az egyik egy vegyeskereskedés volt, ami Nemvelt Mór tulajdonában állt. A másik egy szatócsüzlet volt, amelynek tulajdonosa Leckner Gyula volt. Ezen kívül ebben az évben Ősiben működött még egy „Ősi önsegélyező szövetkezet” nevű bejegyzett cég.

1900-ban tartott népszámlálás idején 1770 lakosa volt a 62 kat. hold területű Ősi községnek. A nemek a következő képpen oszlottak  meg: 889 fő férfi és 881 fő nő. A lakosság teljes egészében polgári személyekből állt, hivatásos katona nem élt ebben az időben Ősiben. A lakosok között nem volt külföldi személy, viszont 4 személy tartózkodott külföldön. A községben erdőgazdálkodás (székhelye: Veszprém) és vízgazdálkodás (székhelye: Székesfehérvár Nádor-csatorna Társulat) egyaránt folyt. Állattartás tekintetében az uralkodó tenyésztési irány a szarvasmarha tartás. Ősi állandó piacát a közeli Várpalota jelentette.

Az 1930-as években a korábban földműves lakosság körében megfigyelhető, hogy egy részük  az iparban keresett megélhetési forrást. Számukra a pétfürdői, berhidai és várpalotai üzemek kínáltak munkalehetőséget.

A II. Világháború után a község lakott területe megnőtt, sokan költöztek a környékbeli ipari üzemek dolgozóiként a faluba. A négy meglévő régi utca az 1970-es évek elejére kilencre egészült ki. A lakóházak száma 600 körül alakult. Az ’50-es évek elején már a lakosság 34%-a az iparból élt, a község területén tevékenykedő mezőgazdasági szövetkezet a lakosság  egyre kisebb hányadát foglalkoztatta. A fiatalok a ’60-as évektől szinte csak az iparban, a környeső településeken működő gyárakban, bányákban helyezkedtek el.

2017. augusztus 17. Jácint napja van

Naptár

h
k
sze
cs
p
szo
v
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
 
February 2011